A minimál mint lakberendezési stílusirányzat
Olaszországból indult, szellemi elődje a hatvanas
években teret hódító minimal art (minimális művészet).
A kifejezést először Richard Wollheim használta
1965-ben.
A minimál vagy racionális stílusirányzat
csakis a tiszta formák és a rend révén
igyekszik elérni
az ember által vágyott harmóniát. Ezt olyan
módon igyekszik elérni, hogy a mintákat
vagy a formákat
a térben ritmikusan megismétli, azokat sorba
állítja, ezzel is figyelmeztetet arra,
hogy a rendezettség
életünkben és magunk körül nem csak óhaj, hanem
valóság is kell, hogy legyen.
A térigényes stílus megköveteli a berendezési
tárgyak közötti üres felületeket és a bútorok
levegős elrendezését.
Az ilyen térben elhelyezett minden más formai
világot képviselő tárgy azonnal kirívó lesz,
szinte üvölt,
de ugyanezt eredményezi az összevisszaság,
vagy a berendezések rendezetlensége is. A
használati tárgyak szinte leltár szerinti
elhelyezése
kötelező.
A nagy, üres terekben különösen fontos szerep
jut a természetet képviselő virágoknak
és zöldnövényeknek. A szobák hangsúlyos
pontjain
az egyszerű formájú,
üveg-, vagy fémvázákban, virágtartókban
biztos érzékkel elrendezett zöldek méltó
díszei
e puritán
világnak.
|